Minden robotizált rendszerben nagy szerepe van a szenzoroknak. Általában, minél kisebb a szenzor, annál jobb és hatékonyabb, mert egyrészt nem igényel sok helyet, könnyebb, bánni is egyszerűbb vele és kisebb tehetetlenségéből adódóan talán nem is olyan sérülékeny.
A nano-szenzorok fejlesztésére specializálódott Infineon Technologies piacra dobott egy új e-Brain nevű szenzor-rendszert, ami az első olyan nagy teljesítményű szenzor-rendszer, amit lehet heterogén technológiájú környezetben is alkalmazni és integrálni azokat egy átfogó struktúrába. Az együttműködő partnerek egy nagy lépést tettek előre a miniatürizálás, az okos, vezeték nélküli kommunikáció (smart wireless communication), a megbízhatóság és a költség- és energiahatékonyság felé. Az alapötletet később diverzifikálták, már bioszenzorok, infravörös képalkotó eszközök, gáz-szenzorok és ultrahangos szondák is elérhetők az e-Brains projekt hagyatékaként.
Már az e-Brain szenzorok is nagyon kicsik voltak, de később, az ulmi egyetem kezdeményezésére kifejlesztettek egy új technológiát, ami már az atomok szintjén történő vizsgálódást is lehetővé tette. A koncepció a Diamant nevet kapta: az eszköz a szilárd molekulákat gyémánt (diamond=gyémánt; az egyik legkeményebb és legellenállóbb anyag) rostélyokon helyezték el nanométeres pontossággal, ezeken kísérleteztek rajtuk. A projekt eredménye, hogy már a molekuláris szinten történő elemzés is lehetségessé vált. A technikát már a biológiában, adattárolásban és informatikai rendszerek kiépítésében is használják.