Egy összeszerelősor „kiegyensúlyozása” nem egyszerű feladat. A szó arra utal, hogy a lehető legegyenletesebben legyenek terhelve a szalag elemei (dolgozók, gépek). A cél, hogy a munkaállomások, erőforrások és elvégzendő feladatok a leghatékonyabban (legolcsóbban és legrövidebb távolságon belül) legyenek kombinálva.
A feladatkiosztásnak kettő korlátja van: a technológiai sorrend és az idő. Szinte minden feladatnak van egy előkövetelménye, ami feladatot el kell végezni. Például nem lehet a műszerfalat felszerelni, amíg a vezetékek nincs megfelelően bekötve. Kettő, a ciklusidőt nem haladhatja meg egy feladat elvégzéséhez szükséges idő sem. A ciklusidő az az időtartam, ami két végtermék elkészülése között eltelik.
Minden termék esetén van egy feladat, ami elvégzése lehetetlen bizonyos tempónál gyorsabban. Ez általában valami technikai korlát (pl. festék száradása), amit csak aránytalanul nagy költségen lehetne gyorsítani. Úgy kell kiegyensúlyozni a sort, hogy ezen időtartamot ne haladja meg egy másik munkaállomáson elvégzendő feladat halmaz sem.