Az automatizáció tehát egy szükségletet teremt elsősorban: szükségletet a nyitottságra és alkalmazkodásra. Amiről itt szó van az lényegében új dolgok megtanulása, viszonylagosan rövid idő alatt. Lehet, hogy egy operátor a szakmáját évekig tanulta, de most szinte azonnal egy új feladatot kell ellátnia. A negatív várakozások tehát más kontextusba kerülnek, ha az ember egy kötelező tanulási folyamatként értelmezi őket. Egy munkafolyamat automatizálása nem feltétlenül jelent elbocsátást, de az új körülményekhez való alkalmazkodás és tanulás hatékonnyá teszi a munkát minden esetben.
Ez azonban felvet egy következő kérdést: mit ér akkor a hosszú évek alatt elsajátított tudás és megszerzett tapasztalat a munkáltatók, munkavállaló vagy társadalom szemében? A kérdés által sugallt feltételezés szintén alááshatja az alkalmazottak önbecsülését. A magas szintű képzettség és a pszichológiai egészség kapcsolatát szintén sok tudós kutatta már a múlt században is. R. Passmore and C. N. Swanston, azzal érvelt, hogy a kétkezű munka avagy valamiben mesterembernek lenni, azt eredményezi, hogy az emberek tisztán látják, hogy mit alkottak, többé-kevésbé, segítség nélkül, ami olyan örömérzetet okoz, amit egy automatizált, robotokon keresztül végzett munka nem képes nyújtani. De ez nem azt jelenti, hogy más munkák – szellemi munkák - nem lennének eredményesek, csak azt, hogy érzetre nem azok, ezáltal a ösztönző erejük sokkal alacsonyabb szintű. De akkor mi motiválhatja az embert, hogy tanuljon?
A munkaerőpiaci helyzet, munkakörülmények és a technológia fejlődése révén új értelmet kapott a „képzettség” fogalma, ami korrelált a mindenkori fizetésekkel is. Elnyerte a társadalmi megbecsülést a szellemi munka is és az, ha valaki képes volt bánni az új technológiákkal, számítógéppel, robotokkal, tehát a mesterséges intelligenciával. Ezzel szemben, aki ezekhez nem értett vagy csak nagyon kevéssé, alulképzettnek számított. A DSIR (Department of Scientifis and Industrial Research) állítása szerint „az automatizáció nem hülyít el bennünket. Épp ellenkezőleg, magasabb szintű tudást és felkészültséget követel mindenkitől”. Ez igaz azokra a menedzserekre is, akik automatizálni akarják a cégüket, mivel ezt nem tudnák megtenni anélkül, hogy értenék a tevékenységük technikai mechanizmusát. Ezt alátámasztandó a DSIR összeállított egy listát azokról a készségekről, amikre technikai szakembereknek (mérnökök, operátorok, stb.) és menedzsereknek szükségük van az automatizálódás hatékony és zökkenőmentes lebonyolítása érdekében. A legnagyobb és leghosszabban tárgyalt kategória a „Control Automation” volt, magyarul a felügyelet.
A Control Automation kiterjed az újonnan telepített gépek felügyeletére és a végtermékek minőségi ellenőrzésére. Ez az automatizáció első fázisaiban volt kiemelten fontos. Ez jórészt azt jelentette, hogy mérőműszereket kellett folyamatosan nézni, ahogy cinikusan R. C. Browne fogalmazott: „várni kell, hogy semmi se történjen”. Ezeknek a feladatoknak a tudásra csak akkor volt szükségük, ha valami rosszul sült el, de akkor nagyon, mert nem csak a robot által végzet feladatot, hanem magát a robotot is vizsgálni kell. A hibát azonosítani kell, felderíteni és elhárítani annak okát. Illetve, levonni a konzekvenciákat a felmerült problémából. C. Jones, a Metropolitan-Vickers Electrical Company vezetőjének megfogalmazásában ezt az új típusú feladatrendszert a „mentál-mesteremberek” látják el. Ezt az elnevezést citálja a British Medical Journal is, ami arra enged következtetni, hogy a technológiai fejlettség egyáltalán nem degradálja le az ember képességeit, szellemi kompetenciáit, problémamegoldását és találékonyságát semmiképpen sem.
A mesterséges intelligencia és automatizáció segítségével egy ember több ember munkáját el tudta végezni, ha mindehhez megfelelő képzettség társult. A nagyobb munka nagyobb felelősséggel is járt, ami orvosi kutatások szerint nem csökkentette a dolgozók stresszterhelését. Nem ritka az az eset, amikor egy ember egy nagyon összetett automatizált rendszeren keresztül irányítja vagy felügyeli, akár egy egész gyártócsarnok folyamatait. A hatáskörébe tartozó eszközök (egy-egy robot, számítógép, szoftver vagy adat) is és a folyamat végtermékének a jelentősége is sokkal hatalmasabb, mint korábban bármikor. Korábban tíz embernek kellett egyszerre hibázni, hogy egy gyártósort le kelljen állítani, most elég, ha egy személy éppen figyelmetlen. Az automatizáció nem elsősorban specifikus, technikai tudást igényel, hanem- a WHO érvelése szerint – elképesztő koncentrációt, jó reakcióidőt és folyamatos készenlétet az azonnali és megfelelő beavatkozásra, mivel, bár sokkal ritkábban fordulnak elő hibák, ha ez mégis megtörténik, az sokkalta súlyosabb kárral jár.
Az idegrendszer terhelése sokkal magasabb az utóbbi esetben, az éberséget nem tudja gép helyettesíteni. A terhelés ekkor két szinten jelentkezik: egyrészt figyelni kell a monitort, hogy stimmelnek-e a számok, másrészt, tudatalatt figyelünk arra, hogy ne kalandozzunk el, ami sokkal könnyebb ilyen nyugodtabb körülmények között, egy karosszékben, mint a zajos gyártósor mellett. A kutatások szerint, ez utóbbi az, ami inkább káros, hogy folyamatosan „magasfeszültség” alatt van tartva az agyunk és pszichénk.
Az automatizáltság miatt megnövekedett emocionális és pszichés stressz jó alkupozíciót biztosított a szakszervezetek számára, amikor kevesebb munkaóráért kampányoltak. A bristoli dohányiparosok a következőképpen érveltek: „a gépek nagyobb sebességgel dolgoznak, tehát a termelékenység csökkenése nélkül lehetne és kellene csökkenteni a 9 órás műszakokat, amik 80%-ban ismétlődő feladatokból állnak.” A munkáltatók elismerték a követelés jogosságát, de ellenérvük az volt, hogy a cég beruházása a drága technológiába tette ezt lehetővé és azt, hogy a fizikai terhelése a munkásoknak jelentősen csökkent. A bíróság mérlegelte, mind a szakszervezet, mind a munkáltató által prezentált kimutatásokat és végül a munkáltatónak adott igazat, azzal a konklúzióval, hogy a fizikai terhelés csökkenése nagyobb mértékű a mentális terhelés növekedésének mértékénél. Hasonló tárgyalások hasonló kimenetele kapcsán nyilatkozta az Termelési Mérnökök Szervezetének (Institution of Production Engineering) elnöke, hogy az automatizáció nem az emberek egészségét veszélyezteti. Az aggodalmak abból fakadnak, hogy változni kell és elfogadni új dolgokat, amik, - mint ahogy a perekből kiderült – elkerülhetetlenül bekövetkeznek.
A végső érv az automatizáció mellett tehát, hogy a változástól való félelem sokkal-sokkal nagyobb, mint amekkora negatív hatással a változás jár, sőt a pozitívumok meghaladják a negatívumokat. A helyzet az, hogy korábbi bizonyítékok is ezt támasztják alá. A korábbi ipari forradalmak új vívmányai is először – az emberi természetből fakadóan – szkeptikusan vagy ellenségesen lettek fogadva, de a 21. századból nézve a dolgokat, már más ítéletet mondanánk mi magunk is. Browne állítása szerint, amint hozzászoktunk az automatizált új körülményekhez, elillan minden azt övező feszültség, sőt fejlődésként fogják maguk a dolgozók is értékelni ezeket a változásokat, főleg azok, akik a nehéziparban dolgoznak operátori beosztásokban. Ha már sikerült alkalmazkodni és megszokni az új környezetet, a dolgozók kisebb fáradtságról számoltak be a nap végén, mint előtte – derült ki a Munkaügyi és Nemzeti Szolgálat (Ministry of Labour and National Service) felméréséből.
