Az automatizált gyártósorok fő hátrányaként a rugalmatlanságot és konvertabilitás hiányát szokták említeni. Persze nem csak ez okozhat hátrányt, hiszen például egy „A” termék gyártásáról „B” termék gyártására történő áttérés is jelentős erőforrás-felhasználást és termeléskiesést eredményezhet. A rugalmasság növelése érdekében alkalmaznak sok üzemben AGV-ket (automated guided vehicle), amik egyfajta önjáró robotok.
Ezek a robotok képesek a helyzet- és helyváltoztatásra is: rádiójelek, padlóra helyezett „vezetővonalak” és lézerek segítségével kormányozzák át magukat egyik pontból a másikba, ahol épp feladatuk van. A digitalizáció tette lehetővé, hogy a helyváltoztatás is bekerüljön a robotok repertoárjába. Az analóg instrumentumok nem voltak elég rugalmasak és pontosak, nem tettek lehetővé olyan precíz konfigurálást és paraméterezést, ami nagy távok megtételekor szükséges. Egy 100-150 méteres úton, egy hibahatáron belüli eltérés (általában 10%) is kudarcot jelent, arról nem is beszélve, hogy ilyen hosszú kábelezés szintén nehezen kivitelezhető.
A diszkrét gyártásban gyorsan terjed ez a technológia. Az internet és folyamatos kapcsolat segítségével a real-time irányítás nem gond többé és a mozgó robotok nagy előrelépést jelentettek a rekonfigurálható gyártási rendszerekben (RMS=reconfigurable manufacturing systems.)