A vezető nélküli autók
Egy projekt keretében („The Dreamlife of Driverless Cars” – a vezető nélküli autók álomvilágában), a Scan LAB stúdió átszőtte London utcáit lézerszkennerekkel, hogy szimulálni tudják, hogy az önvezető autók hogyan érzékelhetik vagy érthetik félre a világot: ábrázolják milyen világot jelenít meg az érzékelő a jármű számára és felnagyítják az eltéréseket, bugokat és hibákat. A város egy hatalmas és kísérteties világként tűnik fel, ami végtelen számú szcenáriót rejt magában – a statikus elemek kontextusa és a dinamikus (buszok, autók, biciklisek, gyalogosok, útelterelések, -lezárások) objektumok interakcióinak a függvényében.
A városok egy konstans fluxust testesítenek meg, ahol a függetlenül mozgó elemek kiszámíthatatlanná tesznek minden szituációt, de egy robotizált jövőben ezek tökéltessen leprogramozhatóak lesznek. Az utas és a jármű perspektívájának különbségét könnyű megérteni, ha belegondolunk, hogy amikor vezetünk és amikor csak utasok vagyunk, teljesen másra „figyelünk” az utazás alatt, miközben, amit „nézünk” majdnem teljesen azonos.
Lézeres szkenneléssel készült és ábrázolt pillanatkép egy buszról ScanLAB Projekt, London.
Urban resilience
A városi rugalmasság (urban resilience) ebben az esetben azt jelenti, hogy milyen módokon és könnyedséggel lehet alkalmazkodni a jövőbeli szituációkhoz azáltal, hogy kihasználjuk a gépi-emberi tanulás (machine-human learning) lehetőségeit és megértjük azokat a funkciókat, amiket korábban emberek (sofőrök) töltöttek be. A városok lépcsőzetes automatizációja kiiktatja (lecsökkenti) a közlekedés kiszámíthatatlanságát és bizonytalanságait, mivel moderálja az emberi hiba lehetőséget. Viszont az átmenet alatt, a gépeknek rendelkezniük kell valamennyi „szociális intelligenciával”, más szóval „tudatosítani” kell, hogy az emberi viselkedés nem mindig logikus és következetes. (Például, ha egy gyalogos áll a járda szélén, nem biztos, hogy át is akar kelni, illetve egy autó lefulladásának esete szintén emberi hibából fakad, míg egy elektromos autó nem tud lefulladni.)
A lézeres szkennelés
A lézeres szkennelés nem csak az AV-k számítási képességét hivatott biztositani, hanem az diskurzust a human faktorokkal tarkított, sérülékenyebb környezettel. Ezen átmeneti időszak fontos tapasztalatokkal fog szolgálni a jövő biztonságos és teljesen automatizált közlekedését illetően. Kezdetleges írásokban csak az átmenet utáni időszakot elemezték, holott a felhasználok nyitottsága és participációja elengedhetetlen ahhoz, hogy lebontsuk a falat a teljes és zökkenőmentes adaptálás elött. Illetve ezen emberi tényezők hiánya súlyos gyengesége bármely új technológiai megoldásnak és annak terjedésének. Széleskörű diskurzus szükséges az épített környezet fundamentálisan emberi perspektívairól, hogy azok hogyan jelennek, meg például az olyan fantomképeken, mint amik fent láthatók.