A roadmapping módszer
Ez a módszer egy stratégiai tervezési eszköz, amit az innovációmenedzsmentben használnak. A flowchart megmutatja a kapcsolatot a technológiai fejlesztések, kapacitások, stratégiai célok és piaci lehetőségek között. A jövő piaci megatrendjeinek (ilyen például az eletromos autók térnyerése) előre vetítésével (know why) mindenki megtalálhatja a maga piaci rését és azonosíthatja azokat a termék specifikációkat (know what), amiket ki kell fejleszteni, implementálni. A kapacitások legalább három féle értelemben fontosak (know how): a rendelkezésre álló pénz, idő és technológia determinálja, hogy milyen termékek állíthatók elő nulláról – piackutatási és tervezési fázistól – adott lehetőségek mellett. A piaci lehetőségek, igények és erőforrások alapján ipari vagy céges szintű szcenáriókat lehet felvázolni, kvázi alternatív stratégiai terveket. A szükségletek megfogalmazása egy top-down tervezés eredménye, de a megoldások kidolgozása már bottom-up módon történik. A roadmap az ilyen szempontból a megvalósítható ütemterveket mutatja be.
Ebben a keretrendszerben a következő kép rajzolódik ki: kék mezőben az elektromobilitás (ideértve az elektromos meghajtást és a töltőállomásokat is) és a nagy akkumulátorkapacitás jelenti a piaci igényt. A zöld mező maga az akkumulátorokat, mint motorokat és azok autókba való integrálását jelenti. A sárga mező mindennek a technikai megvalósítására utal, a narancssárga, pedig a termék- és termelés tervezésre. A VDMA kutatása során a sárga mezőre fókuszált, vagyis a termelés körülményekre, követelményekre.
Gyártósortervezők és építők javaslatai
Az elmozdulás a konvencionális hajtásláncoktól az elektromos meghajtásig vonzó lehetőségeket teremtett az új és növekvő piacon. 2025-re azt prognosztizálják, hogy a piacba (akkumulátor-gyártási gyártósorok- és csarnokok tervezésre és építése) invesztált összeg globálisan eléri a 24 milliárd USD-t. Az intelligens gyártási technológiának köszönhetően, a gyártósor- és csarnoképítő vállalatok képesek voltak hirtelen jelentős költségcsökkentést elérni. Német cégek számos technológiai fejlesztést ajánlottak az értéklánc minden egyes lépése számára. Az ipari kompetenciák nagyon széles skálán mozognak, de különbséget kell tenni cellagyártás, és modul és csomag összeszerelés között.
A modul termelés terén átfogó javaslatok érkeztek, amik már sikeresnek bizonyultak. A cellatermelés esetén az értéklánc viszont meglehetősen fragmentált. Ebben az esetben az egyes szereplők a saját eljárásaik és gépeik erősségeivel egészítenek ki másokat, tehát mindenki a saját beszállítóinak a kompetenciáira építi az együttműködést és hozza be azokat a közösbe. Mivel ilyen téren globális lefedettségű konzorciumokról van szó, nagy innovációs potenciál koncentrálódik (pl.: Bak Battery – Kína, AESC Nissan – Japán, LG SK Innovations – Korea, JCI – USA, RWTH Aachen – Németország).
RWTH elemzés
RWTH Aachen elemzett 200 német és nemzetközi gyártósor építő céget és kimutatta, hogy az egyes szereplők a folyamatok allépéseire fókuszálnak azok képességeinek függvényében, ami azért problémás, mert így nehéz átfogó, koncepcionális fejlesztést kigondolni, és eltervezni. Talán még nehezebb a mindenkori piaci igényeket lereagálni. De az erőforrásokra való fókuszálás sem véletlenszerű hozzáállás. A legígéretesebb alap a fejlesztésre az ipar 4.0, a digitalizáció és az automatizáció. Az egyes gyártósorok automatizálása természetesen nem azonnal történik meg, hanem apró lépésenként, ezzel párhuzamosan meg kell azt ismertetni a dolgozókkal is, tesztelni, hibákat javítani és mindezt úgy, hogy közben a termelés a lehető legsimábban folytatódhasson. A cellagyártásban a digitalizáció képes optimalizálni komplex folyamatokat, általánosan javítja a termelés minőségét, a hatékonyságot és hatásosságot is, azaz kisebb erőforrás (idő, anyag, ember) befektetés mellett nagyobb és jobb lehet a kimenetel. A fenntarthatósághoz pedig hozzájárul a kisebb anyagfelhasználás, -szállítás, és hulladéktermelés.
Folytatás következik..