Az összeszerelő sor (assembly lines) egy eszköze és eljárása a gyártási procedúrának. Az eljárást magát egyébként progresszív összeszerelésnek is hívják (progressive assembly). A soron a munkadarab munkaállomásról munkaállomásra mozog, ahol a félkész termékhez (work in progress; WIP) sorjában hozzáadják a többi elemet, amíg el nem készül a végtermék. Ez nem feltétlenül jelenti, hogy tényleg kész a termék, de az összeszerelősor hozzáadta azt az értéket, amit hozzá hívatott adni.
Első ránézésre és kevésbé automatizált gyárakban, az egész folyamat kimerülhet annyiban, hogy egy szalagon vándorolnak a munkadarabok és nem ember viszi őket ide-oda. Ennél azonban többről van szó. Egyfelől sok elemet nem lehet kézzel mozgatni – túl nehéz, nagy, sérülékeny vagy minden egyszerre – másfelől pedig, a sorral gyorsabban, értelem szerűen kevesebb munkaerővel és hatékonyabban lehet elvégezni a munkákat a terméken. E három előnyt kell elsősorban érteni a fent említett „hozzáadott érték” alatt; érték=hatékonyság, kisebb erőforrásigény. Egyes termékek esetén a gyártás más módszerekkel elképzelhetetlen volna vagy a gyártás volumene (mennyisége) vagy a termékek jellemzői miatt.
Gyártósort először az autóiparban használtak, ma már szinte minden autó gyártósorok készül Koreától kezdve, Németországon át, Amerikáig, de az elektronikai cikkek döntő többsége is.