Digitális technológiák
Új digitális technológiának - az Internet of Thingstől (IoT), robotikán át, mesterséges intelligencián keresztül az önvezető autókig – mély és tartós hatása van és lesz rengeteg szektorra. Míg a korábbi ipari forradalmak arról szóltak, hogy egyre nagyobb mértékben automatizálták a repetitív fizikai munkát, addig az ipar 4.0 a nagyvolumenű és átfogó automatizációról szól, felölelve feladatok egész sorát, inkluzíve a repetitív szellemi munkát és a nem-rutin jellegű feladatokat is. Ennek fényében sok kutatás igyekezett feltárni a lehetséges negatív következményeit az ilyen kaliberű automatizációnak, különösen a munkakörökre, dolgozókra fókuszálva, akiknek nagy az ilyen értelemben vett kitettsége. Heves és folyamatos vita van tudósok között arról, hogy mi volna a helyes empirikus megközelítése az ilyen kutatásnak, hogy lehetne helyesen megítélni a munkaerőpiac transzformációját.
Mit képvisel az ipar 4.0
Alapvető dilemma ebben az esetben, hogy az ipar 4.0 tulajdonképpen mit is képvisel. Nincsen formális, széleskörben elfogadott vagy alkalmazott osztályozása az ide sorolható, új technológiáknak. A tág definíció szerint, az ipar 4.0 az IoT masszív terjesztéséről szól, aminek célja, hogy számolókapacitással rendelkező eszközöket kapcsoljanak össze egymással és adatbázisokkal, így azok önállóan képesek operálni egy egyszerűbb parancs után is historikus adatokra, mintázatokra támaszkodva. Sokkal kisebb input szükséges a felhasználó oldaláról, illetve a „merítés” sokkal nagyobb. Egyes klasszifikációk háromféle alaptevékenységet/terület különítenek el: (1) alaptechnológiák (hardver, szoftver, kapcsolódás); (2) fejlesztő technológiák (analitika, biztonság, mesterséges intelligencia, pozíciómeghatározás, erőforráskínálat, 3D rendszerek, felhasználói interfészek); (3) alkalmazási területek (otthoni (csoportos), személyes, munkahelyi, gyártástechnológia, infrastruktúra (támogató folyamatok), járművek). A szűk definíció szerint, az ipar 4.0 azokra a gyárakra, üzemekre mondható, amik az új digitális technológiákat felhasználva alakítják át gyökeresen az értékláncokat. Ebben az esetben a lényeg a termelési folyamatok digitalizációja, ahol új információs- és kommunikációs-csatornák integrálódnak.
Szakirodalom szerint:
Közös nevezője az eltérő definícióknak, hogy a tudás-generálás nem egyenlő minden területen, földrajzi értelemben véve sem. Van, ahol nagyobb az ilyen értelemben vett potenciál, van ahol kisebb, illetve ez egy öngerjesztő folyamat. A szervezési kapacitások, tudásbázis, értékláncok fekvése, koncentrálódása és még egyéb tényezők is befolyásolják az összképet. Esettanulmányok sora világít rá, hogy az ipar 4.0 hogyan transzformálja át a lokális gazdaságokat. Nagy különbségek vannak országok között és országokon belül rurális, urbánus és metropolitán vidékek között. A szakirodalom szerint: mekkora az automatizációnak való kitettségük (exposure to automation) eltérő. Az egyenlőtlenség még fejlett földrészeken is látványos, erre remek példa Európa. Európában kimagaslóan magas a „kitettség” Dél-Németországban, (Baden-Württembergben és Bajorországban), Észak-Rajna Vesztfáliában, Ile-de-France-ban és Lombardiában. Kelet- és Dél-Európában az ipar 4.0 penetrációja nagyon korlátozott. A bejegyzett és alkalmazott szabadalmak száma széleskörben használt indikátor az említett potenciál felmérésére. Nem meglepő módon, a harmadik ipari forradalom úttörő régiói foglalnak el előkelő helyet az ipar 4.0-ra vonatkozó rangsorokban is.