Egy minőségbiztosítással foglalkozó írás hosszan foglalkozott a minőségmenedzsment és -fejlesztés elméleti hátterével. A szerzők szerint a következő elmélet ragadja meg legjobban a minőségbiztosítást és -fejlesztést, amennyiben ipari gyártási folyamatokról van szó, habár más területeken is tanulságos lehet ez az szemlélet– érvelnek a szerzők.
A minőségbiztosítás valójában egy hármas tevékenység: minőségtervezés, -irányítás és -fejlesztés. Az első lépés, hogy a vevői igényeket figyelembe véve meg kell határozni az elérendő minőséget. A második lépés, hogy behatároljuk azt a sávot vagy hibahatárt, ami belül a végtermék minősége még elfogadható. Végül elemezni kell azokat a körülményeket, amik a még elfogadható minőség alatti teljesítményt idézték elő. Ha ezeket az elemeket sikerül beazonosítani és kijavítani, akkor a standard minőség emelkedni fog azáltal, hogy – a szerző szavával élve – „krónikusan” előforduló problémák orvosolva lesznek. Végeredményben, az termékek átlagos minősége meg fogja haladni az első, tervezési lépés során meghatározott paramétereket!
Ezzel az elméleti alappal lefolytattak egy kísérletet, amiben az alumínium megmunkálás hatékonyságát vizsgálták. Megállapították, hogy a három elem okozza leggyakrabban a fent idézett „krónikus” hibákat. A következő gyenge láncszemekről van szó: vágás sebessége, mélysége és a megmunkálandó anyag sűrűsége és felülete.
Ha a vállalat mindennapjaiba beépül és a kultúra részévé válik ez a megközelítés, akkor ennek fő előnye a költséghatékony fejlesztés lesz. Az eljárás második lépésében keletkeztetett paraméterek, „kísérleti adatok” és nem valós végtermékeken alapulnak. Ez azt jelenti, hogy a minőségbeli kifogások azonosítása, javítása még azelőtt megtörténhet, hogy tömegével kerülnének ki selejtek a gyártósorról, tehát pazarlás nélkül!
A „krónikus” problémák feltárásában, elemzésében, és megoldásában tud Önnek segíteni a Procomtec Kft.
