Az ADAS megnöveli a tesztutak hosszát

Minőségbiztosítási módszertanok az automatizált vezetéshez negyedik rész

Funkció dömping a mai autókba

Sokkal több funkciót építenek be a mai autókba, aminek eredményeként a tesztelési (és fejlesztési) periódus sokkal hosszabb, bonyolultabb és így költségesebb is. A növekvő komplexitással párhuzamosan, arra válaszul, a biztonsági előírások is szigorodtak. A hibák mihamarabbi detektálása arra motiválta az autógyártókat, hogy szimulációs módszereket alkalmazzanak. Különösen amikor az ADAS funkciók tesztelésére kerül a sor, új eljárások szükségesek, hogy biztosítsák a vezető és a jármű épségét üzemzavar esetén is adekvátan viselkedő rendszerek segítségével.

Veszély és kockázat elemzések

Az ADAS tervezése a szükséges funkciók definiálásával kezdődik. Veszély- és kockázat-elemzéseket végeznek, hogy azonosítsák a minimális biztonsági szükségleteket. Például olyan szimulációs modellek támogatják ezt a munkát, mint a hibafa-elemzés (fault tree analysis, FTA) vagy a hibamód- és hatás-elemzés (failure mode and effect analysis, FMEA). Ezeknek alapvetően az a szerepe, hogy behatárolják a potenciális hatásait a váratlan- és szisztematikus hibáknak és így segítsék a hiba esetén leállítandó (fail-safe) és hiba esetén is tovább működő (fail-operational) rendszerek megtervezését és igazolását.

A funkcionális biztonság

A funkcionális biztonság esetén a rendszerspecifikációk tartalmazzák a pontos operációját, működését a rendszernek. Az egyes szoftvermodulok implementálása után a rendszerintegráció tesztelése az összes modul összeillesztése után következik. Minden fázisnál a teljes rendszer outputját vizsgálják és nem az egyes modulok teljesítményét. A tesztelés demonstrálja, hogy a specifikációk összehangban vannak-e a követelményekkel, és hogy az egyes elemek hibája hogyan hathat rá, eredményezhet üzemzavart az ADAS-ban. A lényeg a teljes rendszer funkcionalitása és nem az egyes elemeké. Kis túlzással, integrálás után azokkal már senki nem foglalkozik, ha nincs probléma.

A fejlesztési procedúra

A fejlesztési procedúra rendszerint sok iterációt tartalmaz és az eredményének függvényében módosítják az eredeti rendszerspecifikációkat és újratervezik a követelményeket a következő tesztelési ciklus megkezdése előtt. A lényeg, hogy reprodukálható eredmények szülessenek az egyes tesztek után, mert ez mutatja, hogy az ADAS kiszámíthatóan és megbízhatóan működik. A hurok-szimulációk (in-the-loop) felgyorsítsák ezt az érvényesítési folyamatot.

Fedélzeti szoftverek

A tesztelés során fedélzeti szoftvereket szimulált vagy valós közlekedési szituációkkal szembesítik. Az előző esetben nem a szenzorok (amik talán még fel sincsenek szerelve) továbbítják az információt a számítógépnek, hanem egy mesterségesen kreált adathalmaz kap a laborban, ami alapján döntenie kell. Ez azért fontos különbség, mert hiba esetén az már tudható, hogy nem a szenzorok érzékelésével van a gond. Érdekes módon, az ehhez szükséges tesztelési eszközkészlet nem is feltétlenül az autóipar sajátja. Egy 2018-as tanulmány szerint a virtualizált környezethez NVIDIA kártyákat, míg azok 3D-s grafikus megjelenítéséhez (a kész autónál, a vezető számára) UnReal motort használnak, ami nevek a gaming szektorban ismertek elsősorban.

www.researchgate.net