A mai komplex elektronikus rendszerek – a korábbi mechanikus, analóg túlsúllyal szemben – hatalmas szoftvertámogatáson alapulnak, amik vezérlik a mechanikus-, elektromos- és hidraulikus komponenseket. Ilyen struktúrákban a szoftver-alapú alrendszerek a hatékony működésért folyamatosan interakcióban vannak a külső, fizikai környezettel szenzorok és aktuátorok segítségével. Erre példa az ABS (blokkolásgátló fékrendszer), amikor a fedélzeti számítógép a kerekek forgási sebességét alapul véve annyira engedi csak fékezni őket, hogy azok még ne csusszannak meg, ne blokkoljanak, ha a járművet megállítani még nem tudják. Egyre növekvő mértékben és hatásfokban integrálják a szoftver-támogatott funkciókat a mai modern járművekbe, ami kéz a kézben jár az automatizált és önvezető technológiai fejlődésével. Az előző példa is mutatja, hogy az egyes komponensek ilyen „képességei” elengedhetetlenek egy jármű autonóm és biztonságos közlekedéséhez. Másik példa az ADAS (advanced driver assistance system), ami különösen veszélyes közlekedési körülmények között segíti a pilótát információkkal és figyelmeztetésekkel, illetve visszajelzéseket is ad vezetés közben. A biztonság mellett, ez növeli hosszú távon az utazási komfortot.
Összességében elmondható, hogy a szoftverek mennyisége és komplexitása a modern járművekben növekszik és az egyes alrendszerek integráltan, összehangoltan operálnak és nem elszigetelt, egymástól független módon. Ez azzal a hátránnyal jár(hat), hogy az egyes, akár elhanyagolható elemek üzemzavara kritikus kimenetelhez vezethez és károkat okozhat a vezetőben, utasokban és környezetben is. Nem beszélve arról, hogy a komplexitásból kifolyólag nehéz a hiba kiszűrése és megbéníthatja az autó teljes elektronikáját, plusz az anyagi kár is jelentős lehet.