Elgondolkodtató, hogy már a ’60-as években ismert CAD és CAM mennyiben segítette a termelési rendszereket. Holott ez az akkori technológia mai szemmel igen csak primitívnek tűnik. A célja viszont ma sem változott. A CAD (számítógépes tervezés) egyik célja, hogy gyorsabb számítást tegyen lehetővé a tervezési folyamatoknál, a másik, hogy olyan dizájnt hozzon létre, ami könnyen átültethető a CAM fázisba (számítógép-vezérelt gyártás).
A korábbi kézi rajzolás inkább kreatív volt, semmit hatékony vagy praktikus. A tervező könnyen megjeleníthette az ötletét, de az így készült vázlat nehezen volt programozható, bonyolult volt a módosítása és a prototípus elkészítése is, mivel az összefüggések nem voltak egyértelműek egy ilyen rajznál, sem egy gép, sem egy másik ember számára. Az egyes elemek közötti összefüggések természete azért is volt releváns információ, mert hiba esetén könnyebben detektálható az ok. Másfelől a CAD nem egyenlő az automatizált rendszereket jellemző tervezéssel és végrehajttassál, hiszen automatizáció esetén nincs szükség emberi beavatkozásra és az egy sokkal merevebb és specializáltabb procedúra, míg a CAD rugalmasabb, gyorsabban módosítható és felhasználó-barátibb az egyszerűbb nyelvezete miatt (kevesebb szimbólum és numerikus kódolás).
A CAD szimulációhoz illesztve, tehát számítógépen megépíteni a prototípust, nagy költség- és időmegtakarítással járt, hiszen nem kellett fizikailag elkészíteni a terméket, ami nagy valószínűséggel még nem hozta volna a kívánt eredményt; legalábbis elsőre jellemzően nem