Az autógyártásban évtizedekig a konvencionális hidegen hengerelt acél dominálta a karosszériakészítést. Viszont az utóbbi 20-30 évben nagy dinamizmust és eltérő fejlődési irányokat hívott életre a könnyű autószerkezetek iránti kereslet. Ahogy telt-múlt az idő, olyan metódusokat dolgoztak ki, amik segítségével a szakítószilárdság - az acél minőségének, legfontosabb előnyének - feláldozása nélkül is fokozni lehetett a végső formálhatóságot, miközben általános szabály szerint a magas szilárdság, erősség csökkenti a formálhatóságot, mert merevvé teszi az anyagot.
Auto Tech
Egy, az EU és a magyar kormány által közösen finanszírozott projekt keretei közt (AutoTech) nagy skálájú kutatási kísérleteket végeztek el, hogy analizálják az új minőségű acélok formálhatóságát, amiket már széles körben használnak az autóiparban. Az új, magas erősségű anyagokat, mint például a DP-, TRIP-, and TWIP-acélok (préseléssel edzett acélok; press hardening steels - PHS) és azok alkalmazhatóságát vették górcső alá, hogy megtudják, hogy azok milyen mértékben használhatók a különböző karosszériaelemek gyártásánál (pl. A- és B-oszlopok stb.), ha a megmunkálás „meleg” eljárásokkal (hot forming) történik. Ezekben az esetekben, különböző bór- és mangán-acél ötvözeteket kell megemlíteni, amik a meleg megmunkálással együtt kerültek be a képbe: kiemelendő a 22MnB5 vegyület, amit a PHS egy alaptípusaként tartanak számon.
HFQ
Ha könnyű anyagokról beszélünk, mint az alumínium és annak ötvözetei, akkor a fókusz a kémiai jellemzőkről az új megmunkálási folyamatok kitalálására tevődik át. Egy ilyen módszertan például a Hot Forming & Quenching vagy HFQ (meleg formálás és kioltás), ami a préseléssel edzett acélok esetén is bevethető eljárás.