Egy 2020-as tanulmányban a lézer-hegesztést vizsgálták cinkkel bevont acéllemezeken. Ez az anyag az autóiparban használatos azzal a céllal, hogy a két anyag előnyeit ötvözzék. A kutatás abból indult ki, hogy ez a vegyület miként viselkedik másképp különleges körülmények között, mint az alkotóelemeik egyénileg viselkednek. Például, a vegyület keménysége nagyobb, mint a sima acélé vagy cinké.
A hagyományos hegesztés nem járható út, mivel a cink olvadáspontja nem elég magas ehhez (906 °C), ezért sérülne a bevonat. A kísérlet során CO2 ELB5-öt alkalmaztak, a felületi hibákat egy roncsolásmentes eljárással, festékdiffúziós (Penetrant Inspection – PT) megfigyeléssel igyekeztek észlelni. A kísérletből három fő következtetést vontak le végül.
Lassabb hegesztés során zsugorodási üregek kisebb valószínűséggel jelennek meg a felületen (1). Hibák merülhetnek fel az alacsony hőmérsékletű hegesztés miatt és az kezelt területről nagy lesz a részecskék szóródása, ami stimulálja az anyag fázisképződését (2), ami viszont erősíti a szemcsehatárokat, ami elősegíti a szerkezet finomítását (3).
Az eredmények alapján azt állítják a szerzők, hogy a lézerhegesztés egy ígéretes módszere a karosszéria-hegesztésnek, de az esetlegesen felmerülő hibák miatt – pórusok, lukak, áttörés hiánya – a felületet alaposan meg kell vizsgálni az operáció után.