Az acél jelentős szerepet tölt be a huszonegyedik században is, mind az iparban, gépgyártásban és építőiparban elsősorban, mind a mindennapi életben. Az urbanizáció ciklikusan újabb és újabb lendületet ad az acél kutatásának: belső struktúra jellege, előnyös tulajdonságok kihasználása, gyengeségek kezelése és minimalizálása, felhasználási lehetőség a civil szférában, hatékony és olcsó előállítás. Egy, az urbanizáció kapcsán született kutatás amellett érvelt, hogy az elöregedéssel párhuzamosan növekvő kockázatok ellenére, milyen előnyökkel ját az acél alkalmazása más anyagokkal szemben.
Az acél elsősorban mangánból és vasból áll. Ez a különleges vegyület egyesíti az alkotók jó tulajdonságait: ellenállás, keménység és jó teherbíróképesség. A technika fejlődésével, a hőmérséklettel szembeni ellenállás is fejlesztve lett és a rozsdamentes acélgyártás sem kihívás többé.
Második nagy kategóriája az előnyöknek a rugalmasság. Az acél jól „egyensúlyoz” a ridegség és a hajlékonyság között. Más anyagok vagy nagy eséllyel deformálódnak a nyomás alatt vagy egyszerűen eltörnek. Például egy karambol során, egy műanyag karosszéria nem nyelné el az ütközés erejét, összepréselődne, egy ridegebb fém pedig valószínűleg eltörne, ami szintén nagy veszélyt jelent az utasokra nézve.
Végül pedig, ami miatt effektíve gyakori ez az anyag, a könnyű formálhatóság. A különböző felhasználási területeken kombinálják az acélt a karbonszállal, ami nem csak tovább javítja a formálhatóságot, de esztétikusabbá is teszi a végeredményt.
