A programozható logikai vezérlők fejlődését elsősorban a technológiai fejlődés és az ipari igények vezérelték. A PLC-ket az 1960-as évek végén kezdték el gyártani, kezdetben relé-alapú vezérlőrendszerekként. A PLC-k később gyorsan fejlődtek a mikroprocesszorok megjelenésével az 1970-es években. A mikroprocesszorok integrálása lehetővé tette a nagyobb programozhatóságot, így a PLC-k felváltották a hagyományos relelogikai rendszereket, mint az ipari automatizáláshoz jobban illeszkedő, rugalmasabb megoldást.
Az 1980-as években megjelentek a moduláris és rack-ra szerelhető PLC-k, amelyek a különböző alkalmazásokhoz igazodva skálázhatóságot és modularitást biztosítottak. Az 1990-es évek során a PLC-k hálózati képességeket építettek be, megnyitva az utat az eszközök közötti fokozott kommunikáció, különösen a felügyeleti vezérlő- és adatgyűjtő rendszerekkel (SCADA) való integráció előtt. A 21. században a PLC-k átvették az Ipar 4.0 alapelveit, integrálódtak a tárgyak internetével (IoT) és a felhőalapú számítástechnikával a valós idejű felügyelet és adatelemzés érdekében. Természetesen többek között ezek miatt ma már sérülékenyebbek hackertámadás szempontjából.
A mai PLC-ket a továbbfejlesztett képességek, a nagy feldolgozási teljesítmény és az olyan fejlett funkciók jellemzik, mint a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás integrálása, amelyek a PLC-k korábbi generációihoz képest páratlan vezérlést biztosítanak. Ez a fejlődés a technológiai trendekhez való folyamatos alkalmazkodást és a modern ipari folyamatok egyre növekvő igényeit tükrözi.