Ha innovációról van szó, általában mindenki az óriás multinacionális cégekre gondol mint úttörőkre, akiknek megvan a tőkéjük a hosszú lefutású és költséges R&D projektek finanszírozására. Steve Jobs azt mondta a róla szóló könyv szerzőjének, hogy az igazság az, hogy jóval kevesebb múlik a „nagy halakon”, mint az gondolnánk. Elbeszélése szerint, a 21. század technológiai forradalmának megértéséhez az ellátási lánc összes szereplőjét egyenlő mértékben kell számításba venni, hiszen az innováció kulcsa a kreatív együttműködés – „creative collaboration ” – az egyes szereplők között.
Ezen a gondolatmenten elindulva elemezte egy amerikai kutatás az autógyártás ellátási láncát és azt találta, hogy a kisebb beszállítók mellett még maguk a végfelhasználók is kritikus tényezők az innováció terén (Engineering in a Global Economy, Chicago University Press).
A kis cégek nagy előnye
Az egyes akadályok leküzdése nem a fejlesztő mérnököknél kezdődik, hanem a beazonosításnál. A probléma-megoldás is egy lánc-szerű folyamat, ahol a nagyvállalat csak egy szereplő a sok közül, sőt a kisebb – általában beszállító – cégek, a struktúrájuknak köszönhetően sokkal nagyobb innovációs és kreatív potenciállal rendelkeznek.
A kis cégek gyakran nem is innovációként értelmezik a nagyon is újszerű megoldásaikat, mert nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, azaz hozzáadott értéket, – csak „foltozgatás” - és az erre vonatkozó mérési módszertan sincs kidolgozva és specializált kutatási részleg sincs elkülönítve. További jótékony tulajdonság az intenzívebb személyes kommunikáció és információ-csere.
A kreatív együttműködés elemzésére a chicagoi egyetem kutatása során, konzultált mérnökökkel, szakmunkásokkal, betanított munkásokkal, menedzserekkel, hr-es szakemberekel, akik az ellátási lánc különböző szemeit jelentő cégeknél dolgoztak; termelés, összeszerelés, minőség-biztosítás, anyagmozgatás, stb. A cél egy reprezentatív minta összeállítása volt, ami a lehető legjobban lefedi az amerikai autógyártásban érintett ágazatokat.
A mintában a nagy cégek relatíve kevesebb, az autógyártás teljes folyamatának mindössze 25-30 %-t végzik, míg az 50 főnél kevesebb embert foglalkoztató vállalatok esetén ez az arány körülbelül 60%. A minta alapján azt is kiszámították, hogy az egyes bedolgozó iparágak milyen arányban járulnak hozzá egy adott jármű elkészítéséhez, az első csavartól a kulcsrakész állapotig.
A kis vállalatok folyamatai kevésbé formalizáltak, rugalmasabbak, így arra következtethetünk, hogy a célzott beavatkozások terén nagyobb az ő szerepük. Ez (min. 37%) korrelál azzal, hogy abszolút értékben is magasabb a KKV-k száma az értékláncban. Míg az „általánosabb” alkotórészek, folyamatok, mint a vezetékek gyártása vagy fémmegmunkálás kisebb részt tesz ki, illetve ezeken a területeken a tőkének nagyobb a szerepe, mint a szellemi munkának. A specializált elemek gyártása megköveteli a körültekintő igény-felmérést és a jó vevői kapcsolatokat.
Összességében elmondható, hogy az információ és az azon alapuló célzott beavatkozások legalább olyan fontosak, mint a működő tőke és a bőséges büdzsé.
Forrás: /www.simonandschuster.com