Legutóbbi posztunkban röviden elmagyaráztuk a súrlódásos keverő hegesztés (friction stir spot welding=FSSW) mechanizmusát és hogy mi különbözteti meg a tradicionális pont- és varrathegesztéstől. Az alapvető különbség az alacsonyabb hőmérséklet, ami lehetővé teszi, az alacsony olvadáspontú anyagok összehegesztését, például az alumínium- és polimer ötvözetekét. Viszont ez az eljárás még mindig csak kísérleti szakaszban van.
Alacsony hőmérséklet miatt az általánosan alkalmazott acél hegesztőtől is el lehetne térni, ha a nagy nyomás torzító hatásával meg lehetne bírkózni. Az eltérő paramétereknek - eltérő hőmérséklet, hőmérséklet-ingadozások, kopásállóság, szakítószilárdság, megmunkálhatóság, anyagsűrűség - hatását vizsgálva arra jutottak, hogy csak bizonyos anyagok jöhetnek szóba az acél helyett. Kobalt- és wolfram-vegyületek, kerámia és PCBN alapú kompozitok (polikristályos köbös bór nitrid).
A PCBN tűnik eddig a befutónak, habár vannak hátrányai is. Magas hőmérsékleten ez az anyag őrizte meg legjobban keménységét és stabilitását és jó vezetőképessége miatt a hegesztett felületek sem melegednek túl és nem deformálódnak el, ami kulcsfontosságú a puha anyagok tekintetében.
Két fő hátránya van ennek az anyagnak; az első az alacsony szakítószilárdság a másik pedig a magas gyártási költségek. A PCBN-gyártáshoz magas nyomás és hőmérséklet kell és relatíve gyorsan kopik. Bár az amortizáció áthidalható gyakori cserével, még ha költségesen is, de az FSSW-hez egyenlőre ez az anyag mutatkozik a leghatékonabbnak, ha polimerről és egyéb puha anyagok (Al) hegesztéséről van szó.
